Dagonyánál

Madárfotózás

Téli madárfotózás

Szarvasbika

Gemenc legnagyobb hírneve a kiváló vizes élőhelyeknek, ártereknek köszönhető. Az erdők mélyén megbúvó tavakat az állatok gyakran látogatják, csak türelmes csendben kell várni, hogy táplálkozó fekete gólyákkal, nagykócsagokkal, sulymot evő vaddisznókkal, vagy hűsölni érkező szarvascsapattal találkozzunk. Itt mindig történik valami, ami egy természetfotós számára érdekes lehet.

A novembertől március végéig terjedő időszakban a legnagyobb érdeklődés a fix leskunyhóból történő fotózás iránt mutatkozik. Ilyenkor fontos, hogy a fotózni kívánt állatokat közelbe, a kunyhó közvetlen elejéhez kell csalogatni.

A tavaszi, de különösen őszi a madárvonulás időszaka lehet igazán látványos, de a területen költő madarak sokszínűsége is megmutatkozik a nyári hónapokban egy-egy optimális táplálkozóhelyen.  Ilyenkor a legcélravezetőbb a lessátorból való fotózás. Lehetőség van arra, hogy egész nap egy bizonyos helyen legyen a fotós. Ilyenkor az évszaknak megfelelően pirkadat előtt már el kell foglalni a leshelyet, és sötétedés előtt megy vissza a kísérő a vendégért. Arra is van lehetőség, hogy az egész napos kint tartózkodást megszakítsuk (ez inkább a forró nyári hónapokban megszokott), mikor délelőtt 9-10 óra tájékán a kísérő a fotóst a szálláshelyére viszi, majd délután 3-4 óra körül ugyanoda, vagy egy másik helyszínre szállítja és elfoglalva lessátrát, tovább folytathatja a fényképezést.

Augusztus vége felé, szeptemberben, a szarvasbőgés időszakában, a lessátort ritkábban használjuk, főleg ha a fotós vendég több napot tartózkodik Gemencen. A bőgő bikát általában be kell cserkelni, hogy fotózni lehessen. Ez a cserkelő fotózás. Természetesen ilyenkor is sötétedés előtt már menni kell, és itt is megszakítjuk a napot. Ebben az esetben „könnyített felszerelést” cipelünk közösen - a kísérő a fotóállványt segíti vinni (többnyire). Ezt a fotózási módszert vaddisznó, őz, vagy éppen ragadozó fotózásakor is alkalmazzuk.
Egy napon a lessátorból való fotózást és a cserkelve történő fotózást együtt is alkalmazhatjuk: egyiket reggel, a másikat délután.

A tájképfotózás során a kísérő a fotóssal van addig, míg a vendég fotózni szeretne, biztosítva a tájképek sokféleségét, illetve a fokozottan védett területek minimális zavarását. A témák sora szinte végtelen: holtágon átúszó szarvascsapat egy ködös hajnalon, a göcsörtös vízparti fák látványa, hóban turkáló vaddisznókonda és még sorolhatnánk…

Árak

• Fotózás leskunyhóból: 15.000 Ft
• Fotózás lessátorból: 13.000 Ft (egész nap kint van a fotós).
• Ha megszakítjuk a napot:15.000 Ft
• Fotózás cserkelve: 20.000 Ft 
• Tájképfotózás: 13.000 Ft

Információ, időpont egyeztetés

Kovács Attila természetvédelmi őr, 30/463-6699
A fotózáshoz előzetes bejelentkezés
és időpont egyeztetés szükséges!

Élmények

Fotógaléria
Tekintse meg vendégeink felvételeit fotógalériánkban!

Az oldalon található fotókat szerzői jog védi, felhasználásukhoz készítőik hozzájárulása szükséges!
Látogassa meg Nemzeti Parkunkat és készítse el saját fotóit!

Gemenc fotós szemmel

Szeptember volt, a maga párás, csapadékos napjaival. Persze a Nap sem hagyta magát, és – időnként mennyei fényeket bocsájtva a Földre – kelt fel álmosan, és reménykedve egy új, nagyszerű napot hozva. Színesítve eme gyönyörű, költői reggeleket az égtájak minden irányából – a szarvasok szerelmi nászaként – zengett a gemenci erdő.  Az embert a természet hatalmas energiája bűvöli el. A csend, és az, hogy milyen apró szereplők vagyunk benne.

Azon a hajnalon is így zajlott minden, az erdő a maga megszokott módján ébredt.

Csak két ember zavarta meg alig hallható lépteivel, és keserű „ember” szagával a vizek birodalmát, az ártéri erdő párától nehéz légkörét. Indul a vadászat – a fotós trófea szerzés. Egy vaddisznó motoszkálása hallatszik valahonnan mellőlük a sötét, sűrű növényzet jótékony takarása mögül. Alig látnak még ők is, szinte tapogatózva haladnak az erdei ösvényen az egyik kiszemelt, régi idők tanújaként megmaradt, halaktól és gázló madaraktól hemzsegő dunai holtág felé. A párától betakart növényzet pillanatok alatt vizes ruházatot varázsol a lábuk köré, az arcukba pedig a mindig éhes,  szúnyogra vadászó pókok hálói tapadnak könyörtelenül. És mégis haladnak csendben, nesztelenül a céljuk felé. A szürke gémek riadt rikoltása jelzi: közel járnak már.

A terület királyaként ismert szarvasbika közvetlen közelben szólal meg, jelezve ő az úr, és tiszteletet parancsol minden élőlénynek. Hatalmas és fenséges. A két ember is összerezzen, hirtelen megállva fülelnek. Igyekeznek beleolvadni a természetbe – itt sem vagyunk – szinte levegőt sem vesznek. Aztán újra csend, mehetnek tovább, de már lassabban rakják lábukat az ártér mohaszőnyegére. Szívük a torkukban dobog, mikor elérik azt a helyet, ahol beálcázva magukat lencsevégre kaphatják azokat, akik elévetődnek. Épp időben. A Nap lusta karmozdulatokkal ásítozva, nyújtózkodva pillant ki a horizont mögül, átvilágítva vörös fényével a vízparti fák törzsei közül. Leírhatatlan fényjáték veszi kezdetét. A lassan felszálló pára angyali szárnyakat rak a gémek és kócsagok köré, kik mozdulatlanul várják a halat, hogy arra vetődjön. Csak állnak a vízben lévő uszadékfán, nyugodtan, hosszú íjként feszülő nyakkal. Percek telnek el így, mintha megállna az idő. Aztán egyszer csak megriadnak! A két fotós tudja már: rétisas repül el fölöttük, riogatva a gémeket, kócsagokat, hogy hal nekik is maradjon. A napsugarak fénye már magasabbról süt, már nem vörös fényben, hanem narancssárgán csillog a víz fodrain. És ezekben a túlvilági csillogáshoz hasonlatos fényekben egyszer csak megjelenik az, aki miatt korán keltek, átáztak. A gemenci erdők királya fenségesen, felemelt fejjel, koronáján nád díszekkel jelenik meg a színen. Inni jött őfelsége. Az éjszakai udvarlásban megszomjazott, és most hűteni jött a szerelmi láztól forró testét. Alig hallhatóan kattog a két gép, örökíti meg ezt a megismételhetetlen jelenetet, a premiert a természet színpadán. Vaddisznó statiszták sürögnek-forognak a túlparton, hangos csámcsogással keresve az iszapban lapuló kagylókat.

Felejthetetlen előadás volt. Igaz, csak pár percig tartott, de megérte. Ember, ki annyira eltávolodott a természettől, csak vendégségbe jár oda. Így, hogy ne éljenek vissza a vendégszeretettel, lassan készülődve, nehéz szívvel elindultak visszafelé azon az úton, melyen idejöttek. A Nap már magasan jár, az ártér éli a hangos, zsibongó napját tovább, az emberek mögött pedig bezárul a természet színpada, várva a következő látogatókat, talán egy másik premierrel.